Tanultam

- Csak engedd, hogy szeresselek -

Minden kapcsolatomból (és nem csak szerelmi) tanultam/tanulok valamit.
Legelőszőr megtanultam, hogy nem lehet mindenféle játékokat játszani azzal akit szeretünk. Bár másodszor is majd beleestem. Harmadszorra már nem történik meg. Megtanultam, hogy minden döntés kérdése, és hogyha az ember rosszul dönt, akkor túl sokat veszíthet.
Másodszorra megtanultam, hogy hogyan ne legyen lapos minden. Hogyan ne csináljak dolgokat. Valamint az, hogy ha két ember igazán fontos a másiknak és mindketten ragaszkodnak a másikhoz, semmilyen vita, veszekedés, ajtócsapkodás, sírás, görcsös kiborulás nem állhat közéjük. Ha a szikra már nincs is, de attól két ember megmaradhat egymásnak örökre barátnak. (bár ez még nem nyert igazolást, hiszen még messze nem vagyok az út végénél) Plusz megtanultam felállni, megtanultam erősnek lenni (valamennyire), és megtanultam szabadnak lenni.
A harmadik amit éppen most tanulok a türelem. Ezzel mindíg is problémáim voltak. Mindíg mindent "rögtön, és azonnal" akartam. Most nem így megy. Ha akarom várok, ha nem, továbblépek. Megtanulom a bizonytalanságot. Megtanulom amit miattam már megtanult valaki. Megtanulok szeretni keserédes szájízzel. Megtanulom azt értékelni, ami épp van. És megtanulok kevés szeretettel meglenni.

Remélem mostmár mindent jobban fogok csinálni, és remélem elég volt ez a néhány lecke.

- This is a gift, it comes whit a price -

EL AKAROK MENNI!!!

Szeretném felkapni a kulcsom, becsapni az ajtót magam mögött, beülni egy autóba, és csak menni céltalanul. Jó messzire. Ahol nincs semmi és senki. Szeretnék kiszabadulni az életemből. Szeretném magam mögött hagyni. Szeretném újrakezdeni és mindent elfelejteni. Szabad akarok lenni a tetteimtől, a kötelességeimtől, a következményektől. Le akarom vetni a láncokat, amik idekötnek. Egyedül... messze... távol...

EL AKAROK MENNI!!!

That somebody

I want to be an angel for someone. Just once in my life. And i hope i can apreciate that man, as much as he deserves it. I promis i will take that guys hand, and never let him go.

I just want to make happy someone, with my existence.

I'm gonna marry the night

When I look back on my life, it's not that I don't want to see things exactly as they happened, it's just that I prefer to remember them in an artistic way. And truthfully, the lie of it all is much more honest because I invented it.

Clinical psychology tells us arguably that trauma is the ultimate killer. Memories are not recycled like atoms and particles in quantum physics; they can be lost forever. It's sort of like my past is an unfinished painting and as the artist of that painting, I must fill in all the ugly holes and make it beautiful again.

It's not that I've been dishonest, it's just that I loathe reality.

We found love in a hopeless place

It’s like you’re screaming but no one can hear. You almost feel ashamed that someone could that be that important, that without them you feel like nothing. No one will ever understand how much it hurts. You feel hopeless like nothing can save you. And when it’s over and it’s gone, you almost wish that you could have all that bad stuff back so you could have the good.

Csak most

Most nyert, de tobbet nem hagyom! Erre merget vehetsz. Sokszor hanyok toled!