2011. november 9., szerda

45

Ma alig bírtam elviselni az életet. Majd belepusztultam. Remegett kezem, lábam. Semmi erőm nem volt. Másfél óra szünet alatt kibeszéltem magamból, kicsit el is sírtam magam. Most viszont jól vagyok. Köszönöm mindenkinek aki meghallgat, és próbál segíteni. Tényleg nagyon halas vagyok minden egyes emberkének.

Most el tudom viselni az életet. Délutánba nyúlva kezdett kedves lenni, és érdeklődő. Kutya legyek, ha értem, de jól esik. Talán pislákol valami halvány pontban egy apró fénykarika? Valóban az lenne? Nem tudom. De most egészen jó. :)

Mély levegő... csak a holnap is kicsit ilyen legyen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése