loptam, de így van

Nem tudok mást
mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek
hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni
egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy
őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha
esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani,
hogy jól döntöttél! Szeretlek…! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is,
amilyennek a közös jövőt látom veled.


"Nem ma, nem
holnap, talán nem egy év múlva, de valamikor, valahol, valahogyan újra együtt
leszünk, és az a nap lesz az „örökké” kezdete..

Kincsként őrzöm a cicám. Amikor nem figyeltem oda, eleveszett. Mit tegyek? Mit kellene tennem? Minden este eszeveszetten keresem.Egész nap várom, hogy hazatérjen. 
Várok rád, hogy visszatérj.Az emlékek ködössé válnak, itt az idő a döntésre.Imádkozom, hogy visszatérj. A könnyek meg fognak állni, nézz rám.Itt várok rád, hogy visszatérj.Egy csomó dolgot szeretnék mondani.
Az emlékek lassan feledésbe merülnek.De kérlek emlékezz rám.A néha is elég lenne.
Szeretlek.
Most és mindörökké.
Miattam tedd meg.
El szeretnék menni ahhoz a kék tengerhez veled.Minden ígéretet be akarok tartani, amit neked tettem.
A mennyre esküszöm, hogy mostantól csak téged foglak megvédeni.

Ha valakinek fontos vagy, tudja hol keressen. Ha nem keres, nem vagy fontos neki.


" Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. "


Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.


Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.


csak bámultam ki az ablakon, hagyva hogy a csupasz hátamat bámulja. Azt hiszem hatásosan alakítottam a közönyöst, mivel pár perc múlva végleg föladott minden próbálkozást. Nem kérdezett, még csak nem is mosolygott rám. Az volt életem leghosszabbnak tűnő utazása pedig nem tartott tovább 10 percnél. leszálltam a buszról, azt hiszem sejtette, hogy valami nincs rendben köztünk mert nem állt meg, nem nézett hátra és nem köszönt el. akkor igazából úgy éreztem, hogy az egész már nem is számít. én döntöttem így. nem akarok csupán csak a barátja lenni. ezt választottam. de most itthon az üres szobában döbbentem rá, hogy mi az amit valójában akarok. csak hallani akarom, csak hallani akarom a nevem az ő szájából és látni mosolyogni. ha azt megtehetem azt hiszem túlélem. még egy darabig túlélem..


Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad."


Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait! És mit értem el eddig? Álmodoztam, ringatóztam az élvezetben, ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha az igaz szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. S én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit!


Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét. Csak át akartam ölelni, míg teste kemény munkával átadja magát a múltnak.


Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek
mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem
jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.


http://scenee.blogol.hu/
http://floriilife.blogspot.com