Vámpírnaplók

Szeretem ezt a sorozatot. És most csak klisék jönnek ki belőlem mostanában... Vissza kell szokjak a billentyűkhöz, hogy a szívemből írjak.

Ha tudsz fájdalmat érezni, tudsz szeretni.

A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami.

Annyira rendbe szeretném hozni a dolgokat, de minden ösztönöm azt súgja, hogy legyek óvatos. Amiről nem tudsz, az nem fáj.

Kedves Naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.

A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.

"Tudom, hogy... hogy nehéz megérteni...de érted teszem. -Nem. Ezt a döntést nem értem hozod meg. Ha elsétálsz, az csak érted van. Mert én tudom, hogy mit akarok. szeretlek."

A mai nap más lesz. Másnak kell lennie. Mosolyogni fogok és mindez hihető lesz. A mosolyom ezt fogja sugallni 'Jól vagyok. Köszönöm. Sokkal jobban.Újra fogom kezdeni. Valaki új leszek. Ez az egyetlen mód, hogy túllegyek rajta."

Találkoztunk, beszélgettünk, és isteni volt, de....aztán felkelt a nap és megvilágosította a valóságot.