Ez a nap kifejezetten elviselhető.
A reggel bár nehéz volt egy álmatlan éjszaka után. Álmomban más lányokkal láttam. Sokszor felriadtam, és nem tudtam hinni magamnak. A képzelgéseimnek. Mégis égetett, mint a legmaróbb sav.
Majd nehéz volt mosolyogni az egyetemen, és forgott a tőr a szívemben. Szúrt és ki akartam húzni, de nem tudtam. Ekkor volt az a pont, hogy ismét nem tudtam parancsolni magamnak, és felhívtam. Beszéltem vele. Kedves volt a hangja. Kedvesek voltak a szavai és buta kérdéseimre adott válaszai. Ma igazán éreztem, hogy őszintén hisz ő is kettőnkben. Ez erőt ad nekem is. Megerősít, így tudok hinni. Ezzel az erővel remélem kibírom vasárnapig. Amikor újra látom, és talán még meg is ölelhetem.
Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése