Az elvesztett barátokról

Szomorú! Minden szakítás után a barátok szétszélednek, és nem csak, hogy a másik feled nélkül maradtál, de az sincs, aki támogasson. Már másodszor kapom ezt a csomagot az élettől. Az összes "régi" barátom és barátságom a múlté. Elszigetelődtünk egymástól. Talán nem is volt igazi semmi. Mostantól nem így lesz.

Tiszta lapot kezdek... hányszor mondtam már ezt... De most tiszta lapot kezdek a barátságokat illetően. Az újakat építem tovább. Vigyázok rájuk. Nevelgetem a kapcsolatokat. Ők mellettem maradtak. Talán maradnak is mindig. Ti pedig volt szerelmek.... vigyétek őket kik nem voltak igazak nekem, és nincsenek mellettem.

Többé nem leszek valakinek a barátnőjének a barátjának a barátjának a legjobb barátja, mert ők nem maradnak, ha a szerelem múlik. csak az marad, aki mindig is és csakis a tied volt.

Minden elszakadás fáj, de csak így lesz hely újabb embereknek.

Hogyan tovább

Néha elgondolkodom, hogy mennyire találó is a blogom címe a jelenlegi helyzethez. Azzal a különbséggel, hogy nem egy pofont kaptam már két hónap alatt. De szorgosan nyelem a békákat. Vissza akarom kapni magam, és ezt úgy nem lehet, hogyha abban élek ami nincs és nagyon úgy néz ki, hogy nem is lesz.
Én én vagyok, de te ki vagy? Mondd el nekem, mert azt hiszem nem ismerlek már. Biztos, hogy ott van benned még az a valaki? Miért rejted el?
Döntés kérdése minden. És te nem mellettem döntöttél. Ha neked megéri ezt a kockázatot, hát nekem itt már nincs mit keresnem.
Emlékszem rád, és fogok is. De nem arra aki most vagy, hanem arra akit én ismerek. Aki velem voltál.

Melletted

Eljátszom a gondolattal, hogy átmegyek hozzád, melléd bújok, te meg mosolyogva megölelsz, és csak lélegzünk egymás mellett csendesen. De nem teszem.

HAZUG!

Mert minden az agyban kezdődik. Próbáld ki... :)

Heh! :) Ismét elhatározáshoz jutottam. Fordulópont ez. Döntöttem! Vidám leszek, és beveszem a napi marék leszaromtablettát. Nem nézek oda, vagy ha látom is elfordulok. Nem érdekel. Továbblépek. Hagyom, és megnyugszom. ÉLEK! :D
Csak elhatározás kérdése, és mert erős akarok lenni az is leszek. :)

Ez megnyugtat, erőt ad, és talán boldog is lehetek. Újra. :) Veled, vagy nélküled. Mind1. Én élek tovább.

Karacsonyra ezt kerem

Karacsonyra csendet kerek es meleget. Csendet a szivemben es meleget a lelkemben. Egi angyalok kerlek csititsatok sajgo szivem es hozzatok nyugalmat nekem. Adjatok vissza a regi karacsonyok ragyogo meleg fenyet. Adjatok vissza regi eletem.

Folyik

Csendesen sirt a hideg padlon. Forro konnyei peregtek, es kavicsokkent koppantak a csempen. Belul mar sokadjara megtort.

I don't want to talk about it, how you broke my heart.
If I stay here just a little bit longer,
If I stay here, wont you listen to my heart, whoa, heart? 

Be jó lenne.

Szeretnék a régi magyar filmek bugyutaságával hozzád bújni, és élni boldogan míg meg nem halunk. Megfeledkezve a korról, a társadalomról, az elvárásoktól. Csak mi kettecskén lennénk. Senki más. Ej be jó lenne. Nem?

...

Hiányzol. Egyre jobban. :-<

Mikor este minden elcsendesedik, és reggel még nincs ott a hétköznap zaja, akkor szeretnélek a legjobban.

Engedem.

Tegnap zavartan, összetörten, zokogva átmentem hozzá. Leültetett megfogta a kezem, és beszélgettünk. Meg tudtam őt érteni, és rájöttem, hogy el tudom engedni. El tudom engedni, hogy ő vissza tudjon jönni hozzám, mikor úgy érzi már, hogy itt az ideje. Hagyom, hogy kitárja szárnyait az ég felé és repüljön. Ha a történetem része kell, hogy legyen egy napon visszatér hozzám. És akkortól lesz igazán csak az enyém, hogy elengedtem. Mert már nem én tartom vissza görcsösen kapaszkodva karjába, hanem akkor talál vissza, mikor szíve hozza.
Szeretem. De ezt meg kellett tennem. Azóta nyugodtabb vagyok. Ő is az. Szeret. De most mennie kell.

Visszavárlak.

45

Ma alig bírtam elviselni az életet. Majd belepusztultam. Remegett kezem, lábam. Semmi erőm nem volt. Másfél óra szünet alatt kibeszéltem magamból, kicsit el is sírtam magam. Most viszont jól vagyok. Köszönöm mindenkinek aki meghallgat, és próbál segíteni. Tényleg nagyon halas vagyok minden egyes emberkének.

Most el tudom viselni az életet. Délutánba nyúlva kezdett kedves lenni, és érdeklődő. Kutya legyek, ha értem, de jól esik. Talán pislákol valami halvány pontban egy apró fénykarika? Valóban az lenne? Nem tudom. De most egészen jó. :)

Mély levegő... csak a holnap is kicsit ilyen legyen.

Coelho azt hiszem

A valosagban egy szerelemnek lehetsegesnek kell lennie. Lehet, hogy nem talal azonnal viszonzasra, de csak akkor kepes eletben maradni, ha legalabb van ra remeny -barmilyen tavoli is-, hogy meghodithatjuk a szeretett lenyt.

Az Ő szavai mostmár az enyémek...

En nem akarom h megolje a szivunket! Nem engedem! Es olyan nehez nekem ez az orokos varas! De lehet h igazad van. Lehet h igaza van az eszednek. Lehet h ertelmetlen alomert harcolok. Lehet h ez az alom nem teljesulhet. Pedig annyira szeretnem! De ezt mind az eszem mondja. Es valahol melyen tudom h megis teljesulhet. Mert a lehetetlen nem letezik.

2009.01.11

Dühös!

Utalom azokat az embereket akik gátlástalanul beleszólnak más életébe. Vezesse őket akár jó, akár ártó szándék, akkor sem helyes. Nem egy külsős kell megoldja két ember között a problémát. Ez csak arra a két emberre tartozik. Ők döntik el, hogy kivel mit osztanak meg, és pont. Nincs erre senkinek szüksége.

loptam, de így van

Nem tudok mást
mondani, csak azt: veled szeretném leélni az életemet! Még ha őrültségnek
hangzik is. Azzal is tisztában vagyok, hogy csak most kezdjük megismerni
egymást. Elismerem, hogy ez után a kijelentés után joggal gondolhatod, hogy
őrült vagyok. De még soha életemben nem voltam semmiben ilyen biztos. De ha
esélyt adnál nekem, nekünk, egész hátralévő életemben igyekeznék bebizonyítani,
hogy jól döntöttél! Szeretlek…! És nemcsak azért, amilyen vagy, hanem azért is,
amilyennek a közös jövőt látom veled.


"Nem ma, nem
holnap, talán nem egy év múlva, de valamikor, valahol, valahogyan újra együtt
leszünk, és az a nap lesz az „örökké” kezdete..

Kincsként őrzöm a cicám. Amikor nem figyeltem oda, eleveszett. Mit tegyek? Mit kellene tennem? Minden este eszeveszetten keresem.Egész nap várom, hogy hazatérjen. 
Várok rád, hogy visszatérj.Az emlékek ködössé válnak, itt az idő a döntésre.Imádkozom, hogy visszatérj. A könnyek meg fognak állni, nézz rám.Itt várok rád, hogy visszatérj.Egy csomó dolgot szeretnék mondani.
Az emlékek lassan feledésbe merülnek.De kérlek emlékezz rám.A néha is elég lenne.
Szeretlek.
Most és mindörökké.
Miattam tedd meg.
El szeretnék menni ahhoz a kék tengerhez veled.Minden ígéretet be akarok tartani, amit neked tettem.
A mennyre esküszöm, hogy mostantól csak téged foglak megvédeni.

Ha valakinek fontos vagy, tudja hol keressen. Ha nem keres, nem vagy fontos neki.


" Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. "


Nem tudom, megfigyelték-e már ezt a zűrös aranyszabályt az élettel kapcsolatban? Abban a pillanatban, mikor nagy általánosságban minden a lehető legszebben klappol, valami mindig jön és nyakon vág.


Amikor mellém bújik, nem húzódom el. Csak lehunyom a szemem és hagyom, hogy a fájdalma átfolyjon rajtam, és keveredjen az enyémmel, nyers, mély, végtelen fájdalom. Összeölelkezve sírunk, beszélgetünk, ahogy már rég kellett volna tennünk. Ha közelebb engedtem volna magamhoz. Ha nem löktem volna el.


csak bámultam ki az ablakon, hagyva hogy a csupasz hátamat bámulja. Azt hiszem hatásosan alakítottam a közönyöst, mivel pár perc múlva végleg föladott minden próbálkozást. Nem kérdezett, még csak nem is mosolygott rám. Az volt életem leghosszabbnak tűnő utazása pedig nem tartott tovább 10 percnél. leszálltam a buszról, azt hiszem sejtette, hogy valami nincs rendben köztünk mert nem állt meg, nem nézett hátra és nem köszönt el. akkor igazából úgy éreztem, hogy az egész már nem is számít. én döntöttem így. nem akarok csupán csak a barátja lenni. ezt választottam. de most itthon az üres szobában döbbentem rá, hogy mi az amit valójában akarok. csak hallani akarom, csak hallani akarom a nevem az ő szájából és látni mosolyogni. ha azt megtehetem azt hiszem túlélem. még egy darabig túlélem..


Azt akarom, hogy nézzen a szemembe, és értsen meg; hogy döntse a fejét a homlokomnak, és súgja azt: "Soha nem mondtam le rólad."


Istenem, milyen hamar itt lesz az idő, amikor többé nem látom, nem hallom a határozott, megnyugtató lépteit a házban, nem találom az asztalon a virágait! És mit értem el eddig? Álmodoztam, ringatóztam az élvezetben, ahelyett, hogy megnyertem volna, hogy harcoltam volna érte, hogy örökre magamhoz vonzottam volna! Minden eszembe jutott, amit valaha az igaz szerelemről mondott, száz finom, figyelmeztető szó, száz csendes csábítás, ígéret talán. S én kezdtem velük valamit? Semmit! Semmit!


Súlyosnak éreztem a karom és a lábam, csalódás ült rám, valami névtelen, lebegő zavar fogott el. Nem akartam betolakodni a világába. Csak egy ideig át akartam ölelni, a mellkasomra húzni a fejét. Csak át akartam ölelni, míg teste kemény munkával átadja magát a múltnak.


Bárcsak elég bátor lennék ahhoz, hogy elsétáljak és elfelejtsek
mindent, ami a miénk volt, de nem merek elmenni, mert tudom, hogy nem
jönnél utánam, és ez fájna a legjobban.


http://scenee.blogol.hu/
http://floriilife.blogspot.com

48

Még 48 nap karácsonyig. Olyan nehéz ez a helyzet. Vele is, meg nélküle is. Vagy inkább teljesen nélküle.
Az én szótáramban a szünet azt jelenti, hogy amiből lehet hagyjátok egymást, és nem kommunikáltok, de még van közötök egymáshoz. A szakítás pedig, hogy nincs semmi közötök egymáshoz, de mégis ha úgy alakul (értsd nem tudsz élni a másik nélkül, és a kezedet is letörnéd, csak hogy ne írj neki, de mégis megteszed) akkor kommunikáltok. Muszájból, de mégis ilyenkor még van hogy felfrissül minden.
Mi most kommunikálunk (miattam), de közömbösen... Meghalok érte, de ő elzárkózott előlem. Nem akar. Nem akar látni, hallani, és legfőképpen tudni rólam. Ez a közömbösség öl meg.
Erősnek kell lennem, de nem tudok nélküle. Sőt. Közönyössége csak gyengít.

Nálunk mindkettő elhangzott. A szünet is, a szakítás is. Most nem tudom mihez tartsam magam. Hagyjalak? De én harcolni akarok. Nem akarom, hogy végetérjen a "tündérmesénk". Emlékszel? Így hívtuk. Nem tudok, és nem akarok nélküled lenni.

Mindjárt két hét telt el csókjaid nélkül. Segíts nekem. Érints meg szavaiddal. Pillantásoddal adj nekem erőt.
Hiszek. Bennünk.

Fáj a szívem.

Fáj a szívem. Szó szerint. A lelkem beteg. Ezért nem ver jól.

Gyógyíts meg

Azt hiszem elromlott a szívem. Folyton csak összevissza kalapál, és nem tud nyugodni. Heves, és majd kiugrik. Menne a párja után, de elválasztja néhány fagyos kőfal. Nem érzi szíved dobbanását, ezért zakatol és háborog.

Gyomrom is mindinkább szívemmel társul, így őrjítve meg egész testemet. Fejem nehéz és zavaros. Agyam leblokkolt és nem találja a betűket. Lábaim erőtlenek és remegnek. Szemem homályosan tekint ki üregéből, és fátyolán csak a könnyek hatolnak át. Kezeimből kifut a vér, és kékülőn hidegek.

Nyughass bolond szív. Megbetegítesz. Egyszer visszajön hozzád az Életed, s majd újra hallod a régi dobogást.

♥

Hiszek és bízok. Bennünk.

Köszönet

Jó érzés, azok után, hogy majd belehaltam az egyedüllétbe ráébredni, hogy mennyi ember áll mellettem és mögöttem. Segítenek, amiben tudnak. Támogatnak. Odafigyelnek. És úgy érzem nem csak megszokásból, vagy képmutatásból vannak ott és kérdeznek, hanem őszintén. Persze naiv vagyok és az is voltam világ életemben. Valószínűleg ez már nem változik. De úgy érzem akármi történjen is nem maradok egyedül. Az érzéseimmel, a gondolatokkal, a lelkemmel igen. Azokat csak én érzem igazán, és engem marnak, emésztenek. De mindig van néhány váll amin sírjak, vagy néhány arc, akivel nevessek. Ez megnyugtató. Remélem más mellé is van, ki odaálljon, ha úgy érzi a világ összetört, és nincs már semmi.

Köszönöm azoknak akik felrángatnak ha én már gyenge vagyok egyedül felállni.

Vámpírnaplók

Szeretem ezt a sorozatot. És most csak klisék jönnek ki belőlem mostanában... Vissza kell szokjak a billentyűkhöz, hogy a szívemből írjak.

Ha tudsz fájdalmat érezni, tudsz szeretni.

A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami.

Annyira rendbe szeretném hozni a dolgokat, de minden ösztönöm azt súgja, hogy legyek óvatos. Amiről nem tudsz, az nem fáj.

Kedves Naplóm! Túléltem az első napot. Legalább 37-szer mondtam, hogy "jól vagyok, köszönöm", de egyszer sem gondoltam komolyan. De senkinek sem tűnt fel. Ha valaki megkérdezi, "hogy vagy?", igazából nem is kíváncsi a válaszra.

A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás.

"Tudom, hogy... hogy nehéz megérteni...de érted teszem. -Nem. Ezt a döntést nem értem hozod meg. Ha elsétálsz, az csak érted van. Mert én tudom, hogy mit akarok. szeretlek."

A mai nap más lesz. Másnak kell lennie. Mosolyogni fogok és mindez hihető lesz. A mosolyom ezt fogja sugallni 'Jól vagyok. Köszönöm. Sokkal jobban.Újra fogom kezdeni. Valaki új leszek. Ez az egyetlen mód, hogy túllegyek rajta."

Találkoztunk, beszélgettünk, és isteni volt, de....aztán felkelt a nap és megvilágosította a valóságot.

Újra

Holnapután itt lesz.
Látom azt a két szemet melyben ott az egész világ.
(Remélem) látom mosolyát.
Hallom simogató hangját.
Magamhoz szorítom erős testét.
Érzem illatát.

Kicsit elviselhetőbb

Ez a nap kifejezetten elviselhető.
A reggel bár nehéz volt egy álmatlan éjszaka után. Álmomban más lányokkal láttam. Sokszor felriadtam, és nem tudtam hinni magamnak. A képzelgéseimnek. Mégis égetett, mint a legmaróbb sav.
Majd nehéz volt mosolyogni az egyetemen, és forgott a tőr a szívemben. Szúrt és ki akartam húzni, de nem tudtam. Ekkor volt az a pont, hogy ismét nem tudtam parancsolni magamnak, és felhívtam. Beszéltem vele. Kedves volt a hangja. Kedvesek voltak a szavai és buta kérdéseimre adott válaszai. Ma igazán éreztem, hogy őszintén hisz ő is kettőnkben. Ez erőt ad nekem is. Megerősít, így tudok hinni. Ezzel az erővel remélem kibírom vasárnapig. Amikor újra látom, és talán még meg is ölelhetem.

Szeretem.

Erőt vesztve

Minden napnak úgy indulok neki, hogy ma erős leszek. Ma meg tudom csinálni a lehetetlent, és kikapcsolom a szívemet. Nem érzem majd, hogy fáj, és nem érzem, hogy jobban hiányzik, mint a levegő. De mégis... Minden nap történik valami, ami újra rúg egyet belém, hogy csak érezzem a fájdalmat. Ne felejtsem el.

Nem tudom mit tegyek, és nem tudom hogyan legyek túl ezen. Hogyan adjak időt, mikor csak egyre távolabb sodródik tőlem. Hogyan legyek erős, és töretlen hittel bízzak az újboli feltámadásban, hogyha nincs honnan merítsek. Az emlékekből próbálok, de attól csak azt érzem egyre inkább, hogy kicsúszik alólam a talaj.

Eltűnt a másik felem. Eltűnt az életem. Eltűnt minden.

Hogy mindenkit a szíve irányítson...

"Fiú: Egy apró bábu vagyok ezen a nagy földön, és nem a fejem irányít, hanem valami felső "mozgatórugó"
Lány: Azt a szívednek hívják :P
Fiú: Igen, de nálam ez nagyon ritka, általában a fejem irányít. Ha most is úgy lenne nem tudnék ilyen őszinte lenni hozzád, és nem tudtam volna ezeket elmondani..."

Örülök, hogy kaptam egy pofont. Kellett.

Mostanában vágytam erre. És meg is tettem. Nem mentem 2 nap egyetemre. Csak feküdtem, hallgattam Adele-t, amint kiénekli belőlem az érzéseim, bőgtem és alig éltem. Nem ettem, és csak az agyamból szivacsot csináló filmeket néztem. Jól esett. A maga fájdalmával és keserűségével együtt jól esett. Jól esett nem enni és jól esett a fájdalom. Mert végre nem csak zombiként tudattalanul csináltam végig egy napot. Megszokottan, befásultan. Hanem éreztem. És a fájdalom érzése az első lépés ahhoz, hogy újra érezzünk szeretetet és szerelmet. Örülök, hogy kaptam egy pofont. Kellett.